AndrássyDuo – Petőfi Sándor: A csonka torony
Előadják: Laczó András, Andrássy Frigyes – ének, SZIRT Kamarakórus, Andrássy Krisztina – zongora, vezényel: Balás Péter (2008. június 11. Andrássy Frigyes és Krisztina 2. Szerzői Estje, Nádor Terem – Hangmérnök: Pataki Tamás)

Audio Verskoncert Online: A Play gomb megnyomásával hallgassa meg itt a művet úgy, hogy közben olvassa a verset. (Amikor véget ér a verskoncert, írja le gondolatait és érzéseit alul az “Írjon nekünk” felirat alatti mezőben.)

Petőfi Sándor: Csonka torony

Vén torony áll a rónaság felett…
Letűnt századba visz a képzelet.

Kevélyen néztek hajdan e falak,
Mert ormukon szent jelt tartottanak.

A szabadság zászlója volt e szent jel;
Csak játszott a viaskodó szelekkel.

Piros szárnyát hivólag lengeté,
S kiben vér volt, elszántan jött elé.

Gyűlt a toronyba a sok ifju bajnok,
Harc-öltözetnek csillogása rajtok,

De fegyveröknél sokkal fényesebben
Sugárzott a hõsbátorság szemökben.

“Markunkban a kard, s benne lesz, amig
Szemfényünk vagy rabláncunk megtörik!”

Ezt harsogák s mely ekkor kinn zugott,
A mennydörgés e zaj viszhangja volt. –

A sírba dőlt egy századév ezóta,
Nincs a toronynak többé lobogója,

A szabadsági zászló lebukott,
Ti is alusztok, dicső bajnokok,

Kik szabadon inkább elestetek,
Semhogy rabszolgaságban éljetek.

A torony áll még egyes-egyedűl,
Ez is maholnap már halomra dűl.

Idétlen rom, mogorva, puszta váz,
Falai között senki sem tanyáz.

Csak a holt század fekszik odabent,
Szemfödele a hosszu, méla csend.

(Szalonta, 1847. június 1-10.)