MESÉLŐ:
Az engedetlen kiskacsa
Ki más lenne, mint Kázmérka?
Ma reggel is korán ébredt,
Álmaira emlékezett.

Úgy döntött, hogy nem megy el ma
Kacsákkal az úsztatóba,
Kimegy inkább az erdőbe,
Mit álmodott, ott meglelje!

Gondolatát tett követte,
Elindult a rengetegbe.
Kíváncsian nézegetett,
Énekelt és hetykén lépdelt!





KACSA:
Háp! Hát! Totyogok.
Végre mehetek,
Jól megnézem
Magamnak az erdőnket.

Szál fák merednek
Köztük lépdelek,
Távolabbról
Sokkal kisebbnek tűntek!

Ágak zörögnek,
Ott van valaki?!
Én nem félek,
Ez kacsák közt nem semmi!

Most már bújj elő!
Mondd, hogy mit akarsz?!
Ne félj tőlem,
Furkósbotom tán riaszt?!

Várj csak, szemtelen,
Most megláttalak!
Meglibbent a tollas szárnyad,
Remegett ott mindkét lábad!
S ne tagadd!!

MESÉLŐ:
A fák közül előtipeg
Megszeppenve egy kiscsibe:
Arany tollú, piros csőrű,
Kedves hangú Piri Pipe!

PIPI:
Megijedtem Tőled én most!
Úgy hívnak, hogy Pipi Piros!
Furkósbotod felemelted,
Csirke szívem rémisztetted!

Egyébként én láttalak már,
Kacsák között úszkálgattál!
Minden társad tudta neved,
Én Benned kit tisztelhetek?

KACSA:
A következő dalban
Elárulom neked,
Hogy kiről nevezett el
A családom engemet.


Nagybátyámról Kázmér nevét
Kaptam én.
Nem bántlak én soha Téged,
Pirikém!

PIPI:
Elfogadom a felkínált
Szárnyadat!
A fák mögül közeledni
Láttalak.
Egyedül, Te, társaidtól
Elszöktél?
Mit kerestél a fák között,
Pirikém?

A fák között én egy kicsit
Pihentem!
Aztán Téged néztelek én
Meredten.

Az erdőben egymást mi most
Megleltük!
Szárnyfogással barátságunk
Jeleztük!

Az erdőben egymást mi most
Megleltük!
Szárnyfogással barátságot
Kötöttünk!

Kényelembe helyezkedem,
Piri, most Te mesélj nekem!
Az erdőbe hogy kerültél?
Kíváncsian hallgatlak én.

Nem szóltam én otthon,
Máma én elszöktem.
A csipogó Óv-dát
Mára már kinőttem!

Hűs árnyékot leltem
Egy közeli fánál,
Onnan néztelek én.
S Te hová indultál?

Fa mögül látszottam?
Megcsörrent az avar…
A furkósbotodtól
Elakadt a szavam!

Elfogadsz társadnak?
Mondd, hogy mi a terved!?
Ketten többre megyünk,
Ezt Te ne felejtsed!

Nem feledem én el,
Gyere Piros vélem!
Szamócázni megyünk
Erdő közepébe!

Induljunk most szépen,
Együtt jutunk révbe.
Mint rég Száncsó Pánza
Hős Don Ki Pipével.

Na… de.. hogy, ki lehet?
Az a Don Ki Pipe..?
Nem hallottam róla,
De a másikról se!

Csibe óvodában
Tanultunk mi róluk!
Nemes célt követtek,
Így maradt fenn múltjuk.

Szélmalmokkal harcolt
Donki Pipe lovag,
Asszony szerelméért
Hősként küzdött sokat!

„Az álom, mit nem láttak még,
Ott győzni, hol nem győztek még,
A bánatot eltűrni némán,
Ott járni, hol nem jártak még…
(Hogy is van tovább? Hm! Mindegy!)

Szolgája volt Szancsó,
La Manchán át mentek,
Don Pipe lovagot
Hűséggel követte.

Vándorútjuk közben
Álmukat meglelték!
Szolgából barát lett,
Ez lett igaz érték!

Most már kapizsgálom,
Ki volt Donki Pipe!
Barátja lett Szancsó
Útjuknak végére.

Közösen utaztak,
Miként mi is ketten,
Csak én a Startunknál
Már barátod lettem!

Na és…Mikor elindultál,
Szüleid mit szóltak?
Hazaérünk este,
Vagy talán csak holnap?

Ne tarts attól Piri,
Mikor érünk haza,
Koradélutánra
Érünk majd mi vissza!

Most pedig hallgasd meg,
Mit álmodtam éjjel,
Mára virradóra
Mért indultam én el:



Ma reggelre azt álmodtam,
Hogy Pipivel barátkoztam!
Szüleimnek szót sem szóltam,
Az erdőbe elindultam.

Majd hirtelen felébredtem,
Barátomon elmerengtem.
Aztán gyorsan kaptam magam,
Barátomért elindultam.

Totyogtam én az erdőbe
Szamócáshoz menetelve!
Egy fa mögött megláttalak,
Tudtam, Téged álmodtalak!

Nagyon tetszett a Te álmod,
Hogy így kerested a barátod.
S mivel rólam szól az álmod,
Így lehetsz Te a barátom!

Álmomban már láttalak én,
Jöjj hát velem, én Pirikém!
Vándoroljunk ketten együtt,
Míg a szamócákat megleljük!

Kázmérkám, Pirikém!
Mi ketten barátként
Menjünk mi együtt a
Rengetegben!

Csapáson haladjunk,
Szamócát befaljunk,
Megtömjük pocakunk
Mind a ketten.

Kázmérkám, totyogjál!
Pirikém, szökelljél!
Szaladjunk előre
Jókedvűen!

Kázmérkám, hápogjál!
Pirikém, csipogjál!
Csendüljön dallamunk
Az erdőben.

Kázmérkám! Pirikém!
Mi együtt kettecskén
Dalolva haladjunk,
Szárnyaljunk fel!

Gyorsuló iramban,
Piruló arcokkal,
Vállvetve, barátként
Kalandra fel!

Elindultak két lépésre,
Majd lerogytak egyetértve.
Szuszogtak így egy-két percet,
Majd mindkettő talpon termett!

Ki totyogva, ki tipegve,
Így haladtak mind messzebbre.
Útjuk közben énekelnek,
Hogy hol vannak, nem figyelnek!

Totyogjunk, tipegjünk,
Döcögve így menjünk.
Vidáman daloljunk,
Hadd szóljon a hangunk!

Mi együtt lépdelünk,
Szabadon lélegzünk!
Velem van barátom,
Más, mint én, de nem bánom!

Egyszer csak az avar közül
Elődöcög egy kis állat!
Hegyes orrú, tüskés hátú,
Nagy gombszemű Süni Sára!

Nézz csak oda! Mi a csoda?
Itt termett egy tüskés koma!

Á..állj! Kik vagytok? Hová mentek?
Választ várok Most Tőletek!?!

Te mondd előbb! Mi a neved?
Összes tüskéd mért oly merev?
Mondd el nekünk, honnan jöttél?
Család nélkül, lányként szöktél?

Hogy hívnak és honnan jöttem?
Süni lányként ma elszöktem!
Otthonomból én eljöttem,
Családomtól menekültem!

Meséld nekünk történeted!
Elhiszünk mi mindent Neked!
Aztán Neked mi mesélünk,
Hogy kik vagyunk, s hová megyünk.

Én vagyok a Süni Sára,
Sün családban élek!
Tunyaságom lett az oka,
Sün tornáról ellógtam ma
Bottal üthetik a nyomom,
Senkitől sem félek!

Nálunk reggel és az este
Mindenki tornászik!
Apám, anyám és a bátyám,
Családunknak minden tagja
És az egész família
Torna után vágyik.

Edzés után kapunk enni,
Így szokás mi nálunk!
De én lusta vagyok ehhez,
Mindig torna nekem nem megy,
Büntetni fog ezért engem
Családi tanácsunk.

Tüskés hátam és a vállam
Megvéd minden bajtól!
Ha veszély jön, gömbölyödöm,
Összes tüském, mint az ördög,
Körbevesznek lándzsák, tőrök,
S védenek a harctól!

Lándzsák és tőrök védik a Sárit,
Megszúrnak bárkit, ki tőle nem tágít!
Lándzsák és tőrök védik a Sárit,
Megszúrnak bárkit, ki tőle nem tágít!

Én utánam most Ti jöttök,
Meséljetek, honnan szöktök?
Szüleitek nem keresnek?
Az erdőbe miért mentek?

Szamócázni mi szeretünk,
Az erdőbe ezért megyünk!
Bemutatom Pipi Pirost!
Kacsa Kázmér, a kalandos!

Óvodából ma elszöktem,
Csibe ovit már kinőttem!
Ma reggelre azt álmodtam,
Barátomért elindultam.

Utunk közben találkoztunk,
Barátságunk megfogadtuk!
Kettőnk útja közös lett már,
Szamócázni megyünk immár.

Kázmérkám! Pirikém!
Mi ketten barátként
Menjünk mi együtt a
Rengetegben!

Csapáson haladjunk,
Szamócát befaljunk,
Megtömjük pocakunk
Mind a ketten.

Én is szeretnék a
Barátotok lenni,
Veletek szamócát
Keresni és enni.

Barátotok lenni,
Együtt menetelni,
Közben énekelni
Én is szeretnék.

Ettől a perctől már
Sári is barátunk,
Torkunkból, szívünkből
Mindhárman kiáltjuk:

Sárikánk, Sünikénk!
Mi hárman barátként
Menjünk mi együtt a
Rengetegben!

Csapáson haladjunk,
Szamócát befaljunk,
Megtömjük pocakunk
Mind a hárman!

Barátaim lettetek,
De örülök én Nektek!
Neked mi is örülünk,
Nosza, gyerünk, tipegjünk!

Totyogjunk, tipegjünk,
Döcögve így menjünk.
Vidáman daloljunk,
Hadd szóljon a hangunk!

Mi együtt lépdelünk,
Szabadon lélegzünk!
Velem van barátom,
Más mint én, de nem bánom!

Ballagtak hát eggyel többen,
Vidámabban, serényebben.
Éppen delet harangoztak,
Mire szamócához jutottak.

A szamócák piroslottak,
Mindenfelől hívogattak.
Hárman ők így szétfutottak,
Szamócákat szakítottak.

Tömte magát mind a három,
Piros bajusz minden szájon.
Egyre jobban szétszéledtek,
Egymásra így nem figyeltek.

Közben a nap alászállott,
Bánják már a mohóságot.
Homály borult már a tájra,
Nem találnak ők egymásra.

Szüleiktől, testvérüktől
El nem szöknek soha többször!
Vágynak vissza vackaikba,
Biztonságos otthonukba!

Piri!? Hol vagy? Felelj!
Sári! Nem tűnhetsz Te el?!
Ne féljetek lányok,
Én lelek majd rátok!

Pirikém! Csipogjál!
Csip-csip-csip! Csip-csip-csip!
Sárikám! Röfögjél!
Röf-röf-röf! Röf-röf-röf!

Csip-csip-csip! Csip-csip-csip!
Hangod után jöttem én,
Csipogj tovább, Pirikém!
Sárikám, de örülök
Karjaidba szédülök!

Megleltelek titeket,
Bújjunk össze gyerekek!
Hagyjátok már a sírást,
Nem válunk el többé már!

Kiállta a próbát
Hármuk barátsága,
Bajban ismerszik meg,
Kinek van barátja!

Mindenki segítsen
Minden barátjának,
Állat az állatnak
Barátjává válhat!

Ha bajba kerülünk,
Együtt többre megyünk!
Bátorság, merészség,
Ebben van erejünk!

Mi ez a nagy lárma?
Ki ordibál itten?
Egyedül vagy többen,
Hogy áldja meg az Isten!

Attól, hogy nem látok,
Még inkább jól hallok!
Vakond járatomból
Kergettek ki hangok!

Itt mi kiabáltunk!
Elnézését kérjük!
Alkonyodik most már,
S egyre jobban féltünk!

Kik vagytok? Mik vagytok?
Ide hogy kerültök?
A sötétedéstől
Íly nagyon rémültök?!?

Jöttünk szamócázni,
Három kicsi állat!
Nem szóltunk mi otthon,
Családunk már várhat!

És Téged hogy hívnak?
Mi a rendes neved?
Ő itt Kacsa Kázmér!
Ő meg Piri Csibe!

Sün Sárával együtt
Vagyunk mi barátok!
Szamócásból utat
Haza nem találjuk!

Mindent szánunk-bánunk!
Többé el nem szökünk!
Vigyen haza minket
Vakond Úr! Könyörgünk!!!

Letapogatom én
Braille-írott térképem,
Föld feletti utak
Nincsenek elmémben.

Merre laktok innen?
Erdei Sün mezőn!
A Sün mező után
Mezőszéli erdőn!

Tudom én az utat
Sünök mezejére,
A csapáson balra,
Avarszélen Délre!

De csönd legyen rögvest,
Valami zajt hallok!
Tán az erdei Tündér az, ki
Varázskölykökkel jön ott?

Tündér és Ti, csodakölykök
Gyertek hozzánk közelebb!
Varázserőtől vértezve
Védjetek meg bennünket!

Én, a Tündér és a kölykök
Együtt óvunk Bennetek!
Varázserőnk lézer pajzsa
Védelmezi éltetek!

Hú, az jó lesz!
Nem félünk már!
Hazamegyünk gyerekek!
Csodakölykök és a Tündér
Védelmeznek bennünket!

Gyertek gyerekek! Védjétek meg
velünk együtt ezeket a kölyköket!

Én megyek előre,
Tapogatok bottal.
Kövessetek engem,
S daloljatok nyomban!

Totyogjunk, tipegjünk,
Döcögve így menjünk!
Vidáman daloljunk,
Hadd szóljon a hangunk!

Mi együtt lépdelünk,
Szabadon lélegzünk!
Velem van barátom,
Más mint én, de nem bánom!





Énekelve mentek
Gyorsan hazaértek!
Sünök háza táján
Sok állat volt mérges!

Mindhárom kölyöknek
Ott van rég családja,
Mindegyik a kölykét
Órák óta várja!

Mind, aki meglátta
Most a saját kölykét,
Haragjukból könny lett,
Amint megölelték!

Csókolták kölyküket,
Ki-ki a sajátját!
Az összes kistestvér
Ölelte tesóját!

Azután egymást is,
Család a családot!
Szülők is fogadtak
Örök barátságot!

Szülők köszöngették
Kedves Vakond Úrnak,
Idehozta kölykük
Föld feletti úttal!

Mindenki így köszönt
Mindenkinek mindent!
Fogadták a kölykök:
Többé el nem tűnnek!

Nem tűnök el soha sem!
Családomat szeretem!
Szót fogadok én eztán,
Van barátom nekem ám!

Mindig együtt maradunk,
Jó ügyekért harcolunk!
Mint a három muskétás,
Jó barátok lettünk hát!

Erről a mezőről
Jött mindegyik állat,
Őseiktől kapta
Mindenki HAZÁJÁT!


Mindenki segítsen
Minden barátjának,
Állat az állatnak
Barátjává válhat!

Ha bajba kerülünk,
Együtt többre megyünk!
Bátorság, merészség,
Ebben van erejünk!

Nagy erdők és mezők,
Szép a mi országunk!
Barátokkal együtt
Hazánkért kiállunk!

VÉGE