AndrássyDuo – Eötvös József: A megfagyott gyermek
Előadják: Andrássy Frigyes – ének, Miklós Attila – nagybőgő, Godán Sándor – harang, Andrássy Krisztina – zongora, Lengyel Andrea – digit. zongora,   (2009. június 6. Andrássy Frigyes és Krisztina 3. Szerzői Estje, Nádor Terem – Hangmérnök: Pataki Tamás)

Audio Verskoncert Online: A Play gomb megnyomásával hallgassa meg itt a művet úgy, hogy közben olvassa a verset. (Amikor véget ér a verskoncert, írja le gondolatait és érzéseit alul az “Írjon nekünk” felirat alatti mezőben.)

 

Eötvös József:  A megfagyott gyermek

Ily késő éjtszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.

Egy árva gyermek andalog,
Szivét bú tölti el;
Hisz az, ki őt szerette még,
Többé már fel nem kel.

Anyja sírjára űl, zokog
Az árva kis fiú:
»Anyám, oh kedves jó anyám!
Szivem beh szomorú!

Mióta eltemettek itt,
Azóta bús fiad.
Nincs a faluban senki most,
Ki néki csókot ad;

Nincs senki, a ki mondaná:
Szeretlek gyermekem!
Puszta a ház, hideg szobám,
Nem fűtenek nekem.

Melléd temetve én is itt
Miért nem nyughatom?
Szegény és elhagyott vagyok,
Hideg a tél nagyon!«

Az árva búsan zengi így
Kinos panaszait;
Felelve rá a téli szél
Üvöltve felsivít.

A gyermek fázik, könnyei
Elállnak arczain;
Borzadva néz körűl, de itt
A holtak hantjain

Mély nyúgalom uralkodik;
A csend irtóztató,
Csak szél sohajt a fákon át,
Sziszegve hull a hó.

Fölkelne, jaj! de nincs erő;
Lankadva visszadűl
A kedves dombra, – felsohajt,
S mély álomba merűl.

És ím az árva boldogúl,
Jól érzi most magát:
Elmúltak minden gondjai;
Az álom hív barát.

Szive még egyszer feldobog,
Mosolygnak ajkai;
Csöndes-nyugodva alszik ott –
Meghaltak kínjai.

(1833)