AndrássyDuo – Petőfi Sándor: Három fiú – kvintett
Előadják: Laczó András – 1. fiú és furulya, Bakó Antal – 2. fiú, Ujvári Gergely – 3. fiú, Tóth János – apa, Andrássy Frigyes – mesélő, az Operaház zenekari művészeiből alakult kamarazenekar, vezényel: Kovács János (2015. december 9. “10 éves a SZIRT Együttes” Jubileumi koncert, Erkel Színház – Hangmérnök: Pataki Tamás)

Audio Verskoncert Online: A Play gomb megnyomásával hallgassa meg itt a művet úgy, hogy közben olvassa a verset. (Amikor véget ér a verskoncert, írja le gondolatait és érzéseit alul az “Írjon nekünk” felirat alatti mezőben.)

 

Petőfi Sándor: Három fiú

Szólt az édesapa legelső fiához,
Amint ez paripát nyergel és kantároz:
“Csapd vissza, fiam, a gyepre paripádat,
Ne űlj rá; ne hagyd itt szegény vén apádat!”

De felelt a fiú: “apám, el kell mennem,
Háború zajában hírt-nevet szereznem!”
S fölugrott a lóra, kengyelben két lába,
Sebes vágtatva ment háború zajába.

Hazajött a ló, de bezzeg üres nyerge,
Ott áll a kapunál kapálva, nyerítve.
Hova lett gazdája? ellenség leszúrta,
Fejét lenyiszálta és karóra húzta. –

Szólt az édesapa középső fiához,
Amint ez paripát nyergel és kantároz:
“Csapd vissza, fiam, a gyepre paripádat,
Ne ülj rá: ne hagyd itt szegény vén apádat!”

De felelt a fiú: “apám, el kell mennem,
Minden úton-módon kincseket szereznem!”
S fölugrott a lóra, kengyelben két lába,
Sebes vágtatva ment erdők vadonába.

Hazajött a ló, de bezzeg üres nyerge,
Ott áll a kapunál kapálva, nyerítve.
Hova lett gazdája? rabla, fosztogata,
A nemes vármegye végre megsokalta.

Egyszer borozgatott fényes jókedvébe’,
Elfogták, s bevitték tömlöc-sötétségbe.
Nedves tömlöc-falról sok víz csorga rája,
Kivitték száradni az akasztófára. –

Szólt az édesapa legkisebb fiához:
“Eredj fiam, te is, nyergelj és kantározz;
Szerezz hírt és kincset, kövesd két bátyádat,
Menj te is, menj, hagyd el szegény vén apádat!”

De felelt a fiú: “apám, én nem megyek,
Hírvágy, kincsvágy soha nem bántott engemet.
Gondolatom sem száll falu határán túl;
Ásó-kapa választ el minket egymástul.”

Állott is szavának, szent volt fogadása.
Nem lett híre, kincse, de lett boldogsága,
S apjával fogadta őt be egy sírverem,
Rajta zöld pázsit és tarka virág terem.

(Pest, 1847. február)

(Festmény: Munkácsy Mihály – Petőfi búcsúja a szülői háztól)