AndrássyDuo – Dánandrássy Katalin: Béka Breki szájalása, szárnyalása
Előadják: Sánta Jolán – ének, Nagy Béla – hegedű, Andrássy Krisztina – basszusgitár, Lengyel Andrea – digit.zongora, Godán Sándor – ütő (2011. október 15. “PAPÍRHAJÓ” c. zenés-verses délután: Dánandrássy Katalin költőnő irodalmi bemutatkozása, Cserepesház – Zuglói Művelődési Ház – Hangmérnök: Pataki Tamás)

Audio Verskoncert Online: A Play gomb megnyomásával hallgassa meg itt a művet úgy, hogy közben olvassa a verset. (Amikor véget ér a verskoncert, írja le gondolatait és érzéseit alul az “Írjon nekünk” felirat alatti mezőben.)

 

Dánandrássy Katalin: Béka Breki szájalása, szárnyalása

Lenn a mélyből, víz széléből,
a mocsárnak közepéből,
büszke, öntelt délcegséggel
Béka Breki égre kémlel.

Lesi fenn a sas madarat,
béka szíve majd megszakad.
Irigyli az ő világát,
mozgását és szabadságát.

Mivel néki nincsen szárnya,
ki fenn szárnyal, megbírálja.
Golyvát fújva kiabálja
szárnyát madár miként tárja.

Testéhez láb mint simuljon,
Levegőt, hogyan hasítson.
Azt gondolja balga Breki,
béka dolga sas madarat repülésre tanítani.

Addig, addig kiabálja,
hogy a madár mint csinálja,
míg az végül megsokallja,
Béka Brekit elragadja.

Felviszi a magas égbe,
Fel a felhők közelébe,
ott meg szépen elengedi,
hogy mutassa meg már végre
tudományát fenn a légbe.

Így lett vége a mesének,
S Béka Breki életének.

(1982)